EGY

Wedge Antilles parancsnok jobban szeretett volna zártkörű ünnepséget. A Zsiványkommandó tagjai egy hét után végre összejöttek, hogy meggyászolják elveszített társukat. Wedge szándéka szerint szűk körű, meghitt társaságot hívott volna meg, csak Corran Horn közvetlen barátait, s azokat, akik osztozni akartak az emlékében, de ez nem volt lehetséges. Corran a Coruscant felszabadítása során halt meg. Ez hőssé tette a hősök között is, és az ő alakjához és posztumusz nagyságához nem lett volna elég hősies egy kisebb ünnepség, noha ő maga sem kívánt volna nagy szertartást magának.

És mivel Wedge tudta, hogy ez a dolog ki fog csúszni a kezéből, nem tiltakozott túlságosan, amikor engedélyt kérve a ceremóniára látta, hogy mások veszik kezükbe a szervezést. Számos előkelőséget várt a pszeudogránit sírkő avatására, amely azt a helyet jelölte, ahol Corranra rádőlt egy ház. Még a balkonokon és az utak mentén álldogáló tömeget is el tudta képzelni, s ami a legrosszabb, lelki szemei előtt látta a lebegő siklókon ácsorgó szájtátikat is.

Mindezt azonban elhalványította a gyászszertartást szervező bürokraták ötlete. A szívből jövő fájdalomra alapozott szertartást kiterjesztették az egész új Köztársaságra. Mert Corran Horn hős volt ugyan - ezt fennhangon terjesztették -, ugyanakkor azonban áldozat is. Ilyenformán az új Köztársaság valamennyi áldozatát képviselte. Az senkit nem érdekelt, hogy Corran visszautasította volna ezt a címet. Jelképet faragtak belőle - olyan jelképet, amelyre az Új Köztársaságnak éppen nagy szüksége volt.

Hozzá hasonlóan a Zsiványkommandó is jelképpé vált. Az egység pilótái a múltban mindig narancssárga kezeslábast viseltek, vagy szűkösebb időkben, amit éppen találtak. Corran repülősöltözéke zöld, fekete és szürke volt: az, amit a Koréliai Biztonsági Erőktől hozott magával. Az ő tiszteletére ettől fogva minden pilóta zöld overallt hordott, sötétszürke betéttel és fekete gallérral, mandzsettával. A bal karon és a mellen ott díszelgett a Zsiványok címere. Kuati javasolta, hogy a címert tegyék rá a zöld barettra is, de Wedge ezt megvétózta mondván, ez sohasem volt hagyomány.

Az osztag beosztása is megváltozott. Kiegészültek Asyr Sei’tarral, a bothai pilótával, és Inyri Forge-dzsal, az osztag elhunyt tagjának nővérével. Wedge szíves örömest látta őket a csapatban, és a Coruscant felszabadítása során bizonyították is rátermettségüket, felvételük azonban politikai terhet rótt Wedge vállára. Hasonlóképpen a trandoshai Portha is az osztag tagja lett, noha nem tudott repülni. Ő a korábban nem létezett biztonsági szolgálatot látta el. Mindegyiküket a bürokraták helyezték a csapatba, és Wedge gyűlölte őket a döntésük miatt.

A szertartás idejére hatalmas tribünöket építettek a környező házak különféle szintjeire, mindegyiket másmás színkóddal látva el, hogy ezzel is segítsék az eligazodást. Mindenfelé holokamerákat állítottak fel, hogy később a távoli világokon is visszapergethessék az ünnepély eseményeit. Dacára az igenis valóságos félelemnek, hogy megkaphatják a rendkívül fertőző Krytos-vírust, hatalmas tömeg gyűlt össze.

Wedge végignézett a tömegen és a Zsiványokon, akik a napsütés és az évszakhoz képest meleg idő ellenére csüggedten sorakoztak. Az elmúlt napok esőzései miatt megemelkedett a páratartalom, és az emberek testére rátapadt a ruha. A sűrű levegő tompította a hangot, de még az érzelmeket is, és Wedge-nek az a benyomása támadt, hogy a Coruscant ily módon gyászolja Corran elvesztését.

A sírkő mellett felállított emelvényen a Zsiványok mellett ott álltak Corran egyéb barátai is. A karcsú, barna hajú Iella Wessiri, aki a CorSecnél Corran társa volt, Mirax Terrik mellett állt. Bár a hírhedt koréliai csempész lánya volt, Mirax Corran igen közeli barátja lett. Most a könnyeit törölgetve emlékezett arra, hogy Corrannal, akit kölyökkora óta ismert, azt tervezgették, együtt vesznek részt Coruscant felszabadulási ünnepségén. Wedge jól látta megtört, kifejezéstelen arcát, és ettől elszorult a szíve.

Egyedül csak Tycho hiányzik. Wedge a homlokát ráncolta. Tycho Celchu hosszú ideje szolgált a Zsiványkommandóban mint másodtiszt. Wedge parancsára titokban részt vett a Coruscant felszabadításában, az ő feladata volt a védelmi erők megbénítása. Ez az akció az utolsó volt a Lázadók tagjaként elvégzett hősies tettek sorában.

Sajnálatos módon azonban a Szövetséges Hírszerzés bizonyítékokat talált arra vonatkozóan, hogy Tycho a Birodalomnak dolgozott. Nemcsak Corran Horn meggyilkolásával vádolták, de Bror Jace, egy másik Zsivány pilóta haláláért is őt tartották felelősnek, aki még a Coruscant-kampány idején esett el. Nem igazán tudta, minek alapján vádolják Tychót, akinek ártatlanságát egy percig sem vonta kétségbe. Ártatlansága mindenesetre hosszútávon nem sokat jelent.

Felszabadítása ellenére a Coruscant nem volt kellemes, stabil világ. A halálos kór, a Krytos-vírus a bolygó idegen lakosságát tizedelte. Megtámadta a Lázadók nem humán tagjait is, akik elképesztő bátorságról tettek tanúbizonyságot, amikor ennek ellenére a bolygóra jöttek. A bacta természetesen ezt is gyógyította, csakhogy a rendelkezésre álló készlet nem volt elegendő mindenki számára. Ez persze pánikot szült, és ellenszenvet szított ez emberek iránt, akiket közömbösséggel vádoltak.

A gyászszertartás ezért fontos eseménnyé vált a Coruscanton, mert ha kis időre is, de összehozta a bolygó populációját, és pár percig segített feledtetni a szenvedést. A Zsiványkommandó példája - ahol idegenek és emberek együtt dolgoztak, megmutathatja az egységben rejlő erőt, amely győzelemre segítette a Lázadókat. Idegenek találkoznak itt számos más idegen világ kiválóságaival, akik együtt gyászolják egy ember elvesztését, demonstrálandó, mennyit köszönhetnek a Lázadók az embereknek. A szónokok arra buzdították hallgatóságukat, hogy közös összefogással építsék fel azt a jövőt, amelyért Corran Horn az életét adta. Szavaik filozófiai és metafizikai magaslatokba emelték az eseményt, ugyanakkor enyhítették a polgárok fájdalmát és félelmét.

Nemes gondolatok voltak ezek, Wedge tudta, ahogyan azt is, hogy nem ezek Corran halálának igazi üzenetei. Zavartan húzogatta zubbonya ujját, amikor az egyik bothai beosztottja feléje intett. Wedge fellépett az emelvényre, bár legszívesebben elbújt volna mögéje. A harccal és a bajtársaitól való búcsúzással eltöltött évek megviselték. De nem mutathatja ki gyengeségét. Hagyta, hogy szétáradjon benne az osztaga és Corran Horn miatt érzett büszkeség.

Végignézett a tömegen, majd a pszeudogránit sírkőre pillantott.

- Corran Horn nem pihenhet nyugodtan ebben a sírban. - Elhallgatott egy percre, hagyta, hogy a tömeg emlékezetébe idézze, miért van itt. - Corran Horn sohasem volt nyugodt ember, csak amikor harcolni kellett. Most sem nyugodhat, mert sok csatát kell még megvívni. Elfoglaltuk Coruscantot, de aki azt hiszi, hogy ezzel a Birodalomnak vége, legalább akkorát téved, mint Tarkin nagymoff, aki az Alderaan elpusztítása után úgy gondolta, a Lázadóknak befellegzett. - Wedge magasra emelte a fejét. - Corran Horn nem olyan ember volt, aki egyhamar feladja, bármilyenek is a körülmények. Nemegyszer vállalta magára a terhet, hogy egyedül hárítsa el az osztagot fenyegető veszélyt. Mit sem törődve saját biztonságával, a saját leleményességére és bátorságára hagyatkozva oldotta meg a problémákat. Még itt, a Coruscanton is vállalta, hogy belerepüljön a vihar centrumába, hogy akár élete árán, de megmentse ezt a világot. Sosem hibázott, ezt nem engedhette meg magának... Mi, akik ismertük őt, tucatnyi emléket őrzünk róla, a bátorságáról, a helyzetfelismeréséről és arról, hogy mindig belátta, ha hibázott, s azonnal helyrehozta tévedését. Nem volt tökéletes ember, de önmagából mindig a legtöbbet hozta ki. És bár büszke volt a teljesítményére, nem fecsérelte az energiáját egoista megnyilvánulásokra. Helyette új célokat tűzött ki maga elé, és mindent megtett, hogy azokat valóra is váltsa.

Wedge a törmelékhalom felé intett.

- Corran most elment. A teher, amit a vállán hordott, nem nyomasztja már, ahogyan a felelősség sem. A példa, amit elénk állított, nem létezik többé. Elvesztése tragikus, és ennél csak az volna tragikusabb, ha úgy emlékeznénk rá, mint e törmelékhalom alá temetett arc nélküli hősre. Harcos volt, ahogyan mi is azok vagyunk. A feladatok, amiket magára vállalt, más embert összeroppantottak volna, mi azonban mindig közösen vállaltuk a terhet és a felelősséget. Egyesek arról beszélnek, hogy olyan jövőt építenek fel, amely tisztelettel adózik majd Corran Hornnak és a többieknek, akik életüket adták a Birodalom elleni harcban, de mi tudjuk, hogy még sok csatát kell megvívni, mire a jövő építését elkezdhetjük... Le kell küzdenünk a türelmetlenségünket: csak kis lépésekkel haladhatunk előre, s ez olybá tűnhet, hogy visszasírjuk a Birodalmat. Igen, lehetne több élelmiszer, lehetne több energia. Igen, elhatárolhatnánk magunkat mások nyomorától... de milyen áron? Az a fajta biztonság, amit a rohamosztagosok megjelenésekor érzett félelem jelentett, a Coruscant felszabadításával megszűnt, de ha elfeledkezünk róla, hogy mindez valaha létezett, és úgy gondoljuk, a Császár uralma alatt nem is volt olyan rossz az élet, akkor a legjobb úton haladunk afelé, hogy visszaállítsuk a Birodalmat.

Széttárta a karját az összegyűltek felé.

- Azt kell tennünk, amit Corran Horn tett: küzdeni mindenki és minden ellen, ami a Császár visszatértét elősegítené! Ha az éberséget önelégültségre váltjuk, a biztonságot feláldozzuk a szabadságért, a félelem nélküli jövőt a kényelemért, akkor a galaxis ismét olyan hellyé változik, ahol a Corran-féle embereknek folyton harcolniuk kell, mígnem a gonoszság áldozatává válnak... A választás rajtunk áll. Corran Horn addig nem nyughat a sírjában, amíg minden harcot meg nem vívtunk. Ő mindent megtett a Birodalom elleni harc terén, most rajtunk a sor. Ha valaha meg fogja ismerni a béke fogalmát, az csak azután lesz, hogy mi is megismerjük. Ez pedig méltó cél mindannyiunk számára.

Wedge hátralépett, és kihúzta magát, úgy fogadta a tapsot. Magában remélte, hogy szavai meghallgatásra találnak, de a hallgatóság zömét az új Köztársaság előkelőségei és hivatalnokai alkották. Ők csak rendet és biztonságot remélnek, hogy folytathassák tervezgetéseiket. Az ő szavai, miszerint a harcnak még nincs vége, az ő érdekeik ellen szóltak. Tapsoltak, mert a helyzet így kívánta meg, de Wedge-nek nem voltak kétségei afelől, hogy őt egy naiv harcosnak tartják, akinek a feladata az, hogy hős legyen, akinek image-ét egyik-másik tervükhöz felhasználják.

Csak abban bízhatott, hogy szavai legalább a hallgatóság fennmaradó részéhez is eljutott. A politikusok stabilitást akarnak, de a módszerük, ahogyan akarják, figyelmen kívül hagyja az instabilitást, és elsiklik a probléma felett. A galaxis polgárai ettől ugyanolyan távolinak fogják érezni az új Köztársaság politikusait, mint annak idején a Birodalomét. Újonnan megszerzett szabadságuk pedig lehetőséget nyújt a számukra, hogy kifejezzék elégedetlenségüket, ha a dolgok nem elég gyorsan változnak, vagy ha nem a kívánt irányban fejlődnek.

A Lázadók elleni lázadás anarchiát eredményez, vagy a Birodalom visszatérését. Mindkettő katasztrófát jelent. A haladásért folytatott küzdelem és a reakciós erők elleni harc a garancia az Új Köztársaság felemelkedéséhez. Wedge ezt őszintén akarta, és remélte, hogy a politikusok emlékeznek a múltbeli erőfeszítéseikre, s erőt gyűjtenek belőle ahhoz, hogy megteremthessék a stabil jövőt.

A jelképes sír mögött a díszőrség egyik tagja tisztelgett, és a magasba emelte a Zsiványok zászlaját. Ezzel a ceremónia véget ért, és az emberek lassan elhagyták a helyszínt. Egy krémszínű bundás, violaszín szemű bothal sietett oda Wedge-hez.

- Nagyon ékesszólóan beszélt, Antilles parancsnok - mondta Borsk Fey'lya, és a távozó tömeg felé bólintott. - Azt hiszem, sokak szívét megindította.

Wedge felvonta a szemöldökét.

- A magáét talán nem, Fey'lya szenátor?

A bothai nevetésképpen horkantott egyet.

- Ha engem ilyen könnyen lehetne befolyásolni, sok ostobaságra rá tudnának venni.

- Mint például Tycho Celchu tárgyalására?

Fey'lya gereznája felmeredt a tarkóján.

- Nem, meg tudnának győzni, hogy az ilyesfajta tárgyalásokra semmi szükség. - Jobb kezével lesimította a szőrt a tarkóján. - Ackbar admirális nem győzte meg önt, hogy vonja vissza az Ideiglenes Tanácshoz ez ügyben benyújtott petícióját?

- Nem. - Wedge karba tette a kezét. - Gondolom, mostanára már szerzett elég támogatót ahhoz, hogy elutasítsák a kérelmemet.

- Még hogy elutasítani a kérelmét egy olyan embernek, aki felszabadította Coruscantot? - vonta össze violaszín szemét a bothai. - Most olyan hadszíntérre lépett, parancsnok, amelyen én vagyok a profi. Gondoltam, elég bölcs ahhoz, hogy ezt észrevegye. A petícióját elutasítják. El kell utasítani, ezért el is fogják. Celchu kapitányt árulásért és gyilkosságért fogják perbe.

- Még akkor is, ha ártatlan?

- Miért, az?

- Igen.

- Ennek megállapítása a katonai bíróság feladata - vetett Fey'lya hűvös pillantást Wedge-re. - Javasolhatok valamit, parancsnok?

- Igen?

- Ne pazarolja a szónoki képességeit az Ideiglenes Tanácsra! Őrizze meg és tartalékolja az erejét! - A bothai fogsora kivillant. - Tartogassa Celchu kapitány tárgyalására! A szabadságát persze nem tudja kijárni... annyira senki sem ékesszóló; de talán enyhíteni tudja vele a büntetését, ha ítélethozatalra kerül sor.